Ajánló

Emlékszem, amikor kislánykoromban szert tettem egy lopótökre, amely még nem volt kiszárítva. Nagyon örültem neki, bár nem mintha bármit tudtam volna vele kezdeni, de örültem, hogy kaptam. Akkor még nem tudtam hogyan lesz a nyers tökből kemény külsejű, csörgős tök.
A szerzeményt kint hagytam az udvaron, fedett helyre akasztottam és vártam valamit, de nem tudtam, hogy mit...
Hetekkel később nagyon szomorú lettem, amikor azt láttam, hogy a a tök külsejét ellepte a penész. Gondoltam, hogy ennek annyi, ki is dobhatom... Nem dobtam ki, nem foglalkoztam vele, szomorú voltam.
Pár hónappal később elszántam magam, hogy mondván ne csúfolkodjon tovább az udvaron kidobom, és láss csodát a tök megzörrent a kezemben és kopogott az ütögetésre. Elkezdtem hát a penészt lekapargatni, megtisztítani. Bár nem tudtam mire használni, csak volt.
A következő évben kabaktököt szereztem. Kiszáradása után lyukat vájtam az oldalába. Télen magvakat töltöttem bele, funkciója lett: madarakat etetett.

Az elmúlt években a dekorációnak szánt dísztökök száradtak ki a kosaramban, színük megfakult, de még így is jól néznek ki, illetve volt amit megfestettem, így mintha "friss" lenne.

Ez a történet csak azért jutott eszembe, mert kiállítás nyílt

"A lopótök csodálatos világa"

címmel Budapesten a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, mely március 15-ig látható.
Biztosan vannak érdekes formájú és használati tárgyá alakított tökök.

Bár nagy valószínűséggel nem tudom megtekinteni a kiállítást, de ha valaki megnézné, őt kérem számoljon be miszépet látott.