Felkértek...

... mei-tai varrásra.
Nemrégiben ismerkedtem meg egy anyukával, Zsuzsival, akinek egy 3 éves RitaLánya és egy 1 éves GergőFia van. A közös dolog, ami miatt ismeretlenül beszélgetni kezdtünk az a baba hordozás volt. Ő kendőzik, Gergőt a hátán cipeli, amíg Rita a játszótéren játszik, én pedig Balázst mei-tai-jel hordozgatom.
Mesélte, hogy ő is készített egy kötős kengurut, de varrástudás híján nem lett az igazi. Látta a mi hordozónkat, ami nagyon tetszett neki és megkért, hogy alakítsam át az övét.
Ígyhát szétszedtem az általa kreált dolgot (kérte, hogy ne lássa azt amikor szétszedem, mert a szíve szakadt volna meg). Ne volt nehéz dolgom, úgy gondoltam nehezebb lesz szétbontani, mint újra megvarrni, de nem így volt.
A végeredményt tekintve 2 nap alatt pár óra varrással (mert ugye Balázs az első:) elkészült az általam varrt 2. mei-tai. Kérte, hogy legyen rajta alvócsukja, remélem az is beválik nekik. A maradékból készítek még egy kis szütyőt, amit a pántra erősítve telefon vagy kulcstartó lehet. Ezen még agyalok, hogy cipzárral vagy tépőzárral vagy ... záródjon.
Tegnap jöttek érte, Zsuzsi férje is megcsodálta és hazafelé már fel is avatták; a férj hátán Rita a kendőben, Zsuzsi hátán Gergő a mei-taiben.
Nagy volt az öröm és én így is boldog voltam.
Ma délben jött a telefon: nagyon megtetszett Zsuzsi egyik ismerősének, . . . . .
-kedden találkozunk és megbeszéljük a részleteket...